Vissza a főoldalra





























MARKÓJA LÁSZLÓ †

címzetes esperes (1924-2007)


Markója LászlóKÖSZÖNTŐ A "DÍSZPOLGÁR" AVATÁSON

Markója László címzetes esperes, Kislőd plébánosa 1924-ben született a Zala megyei Nemesrádón.
Elemi iskoláit a szülőfaluban végezte, a gimnázium 5. osztályát a pécsi jezsuitáknál, majd 6.-tól már kispapként folytatta Veszprémben.
Teológiai tanulmányait Veszprémben, Budapesten és Innsbruckban folytatta.
Nagykanizsán szentelték pappá1948. március 14-én.
A költői tehetséggel is megáldott fiatal káplán boldogan, küldetését mélyen átérezve így ír erről első versei egyikében:

„ El sem tudom hinni, hogy homlokon csókoltál,
és e hitvány porszemnek, Uram hatalmat adtál!
......
El sem akarom hinni, hogy útjelzővé lettem,
Világítótoronnyá, mely fényt szór a sötétben."

És elindult, szórni a fényt, és teljesíteni a küldetést a további állomáshelyeken: Vízváron, Somogyszentbalázson, Veszprémben a Szent Margit templomban, Zalacsányban már plébánosként, majd Pápán a volt ferences templomban, ahol templomigazgató lesz.Ezután Vöröstóra kerül, majd 1973-ban helyezik Kislődre.
Az eltelt közel 30 év alatt, a folyton tűzben égő, sokféle tehetséggel megáldott embert az Isten szolgálata és a lelkek gondozása mellett, a vallási és népi emlékek megmentése majd rendszerezése is foglalkoztatta.
Jézus szenvedéseinek emlékére, első gondolata egy keresztmúzeum létesítése volt. Mire a plébánia gazdasági épületéből 1987-re a múzeum megvalósult, már az eredeti szándéknál sokkal gazdagabb, sokrétűbb, színesebb anyagot gyűjtött össze. A gyűjteménynek mára már nem csak egyházi, de komoly helytörténeti jelentősége is van.
A kis falusi parókia szinte hihetetlen mennyiségű érdekes, ritka kincset rejt, melyeknek híre eddig 14 országból hozott Kislődre látogatókat, és a második vaskos emlékkönyv telik meg bejegyzéseikkel.
E gyűjtemény értékét a benne lévő tárgyakon kívül az adja meg igazán, hogy a látogatót olyan lelkes tárlatvezető kíséri, aki szinte életet lehel a hideg anyagba, a legegyszerűbbnek tűnő darabról is gyönyörű történeteket mesél, egy- két órára szinte elvarázsolja az érdeklődőt.
Ilyenkor nem hisszük el, hogy feje felett eljárt 78 év, hogy néha bizony megerőltető a mégoly szívesen látott vendég kísérgetése is.
Önző módon mégsem törődünk a korával, amikor nagy közös álmunk, a múzeum bővítése, lehetőségeinek jövőbeni jobb kihasználása érdekében mindenféle szakemberekkel, tervezőkkel gyakran verjük fel ebéd utáni pihenéséből. De ha a múzeumról van szó, ha annak fejlesztésére reménysugár látszik, szinte ámulunk a fiatalos lobogáson, mely elfeledtet minden borút, fáradtságot, s lenyűgözi a látogatót.
A falu mindenkori vezetőire, képviselőire hárul ezentúl a feladat, hogy ezt az álmot valóra váltsuk, méltó körülményeket teremtsünk a gyűjtemény számára. A gyűjtemény már hírnevet szerzett Kislőd község számára!
Az álmok pedig meg kell, hogy valósuljanak, ha az ember mindent megtesz ennek érdekében és felkészül rá.
Markója László esperes Úr, költői nevén Szentmárki László szépen vall erről „Vannak álmok" c. versében:


„Vannak álmok, mik lassan teljesednek,
Bár gyermekkortól vágyódunk utánuk.
Aztán amikor legkevésbé várjuk,
Érett gyümölcsként az ölünkbe esnek."


Laci bácsi gyűjtőszenvedélye a tárgyakon kívül a népszokások, irodalmi és utazási emlékek irányába is megnyilvánul, ezeket versbe öntve vagy élvezetes olvasmányként megírva rendezte kötetekbe. Eddig hat kötetben jelentek meg prózai és lírai alkotásai és mi büszkék vagyunk rá, hogy a mi papunk művei ezek.
Szokatlan dolog manapság, s az emberek egy része komoly emberhez méltatlannak találja a versírást.
A mi költőnk, aki megengedi, hogy egyszerűen Laci bácsinak hívjuk, így ír erről „Bolond vagyok c. versében:

„ A költőt ritkán értik meg, Főleg a kortársak ritkán.
Mindig magányosan mereng, a lét ezernyi titkán.
..................
Nem baj, legyek csak én bolond, Mások meg mindnyájan bölcsek,
Leírom mindazt, mit szívem mond, Nemcsak, hogy időt töltsek,
Hanem , hogy lássa Istenem, Ki engem szertelen szeret!
Boldog vagyok, ha zenghetem Néki egy-egy kis versemet!"

Kedves Laci bácsi, Főtisztelendő Úr!

Közel harminc éves munkásságát a falu lakóinak nevében megköszönöm.
A mai napon szeretettel gondol Önre a kislődieken kívül a szülőfalu, a korábbi állomáshelyeken élő hívek, a rokonok, barátok. Megtisztelő számunkra is, hogy eljöttek közénk neves közéleti személyiségek, hogy együtt ünnepelhessünk.

Pappá szentelése, 1948 óta több mint 54 év telt el aktív munkássággal. Ennyi idő egy ember életében óriási szám, különösen, ha az elmúlt évszázad embert próbáló viharaira gondolunk.
Természetesen nem csupán a történelem okoz számunkra nehéz időket, mi magunk is gyakran keserítjük meg egymás életét. Ön nálam sokkal jobban tudja, hogy az emberek sokfélék, jók és néha rosszak, segítő szándékúak és gáncsoskodók, irigyek és önzetlen szívűek. Sokszor ok nélkül bántanak, néha mi bántunk meg csupa jó szándékból másokat, mégis mindnyájan jóságra és szeretetre vágyunk.

Főtisztelendő Úr!
Köszönjük Önnek azokat az órákat, melyeken ünnepeinket szavaival szebbé tette, gyermekeinket imára tanította, gyászunkban vigasztalást nyújtott, vendégeinknek felejthetetlen élményeket, falunknak hírnevet szerzett.

A „Díszpolgári cím" átadásával együtt mit kívánhatnék még?
Békességben, egészségben eltöltött további alkotó éveket, az Isten áldásával.

Somogyi Anna
polgármester

Kapcsolódó dokumentumok:
Temetési beszéd Markója László búcsúztatására- 2007


Felhasználónév:
Jelszó: